Szeretettel köszöntelek a Lele Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lele Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lele Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lele Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lele Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lele Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lele Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lele Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A dátum, ami kevés magyarázatra szorul. A százötvenöt évvel ezelőtt történt esemény pedig mára szomorú emlékezésre ad okot.
Miután Világosnál letették a fegyvert, befejeződött az 1848-49-es
szabadságharc. A császári haditörvényszék ítélete alapján pedig Aradon
kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a
bukás után kerültek az osztrákok fogságába. Ők a nemzet vértanúivá
váltak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő,
Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg
Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török
Ignác és Vécsey Károly.
Százötvenöt esztendővel ezelőtt, még a
nap sem kelt fel, amikor I. Ferenc József osztrák császár akaratából az
aradi vár egyik sáncában "por és golyó által" kivégezték Kiss Ernő
honvédtábornokot, Dessewffy Arisztid honvédtábornokot, Schweidel József
honvédtábornokot és Lázár Vilmos honvéd ezredest.
Ezután csak
kevés idő telt el, és esküjük megtartása miatt bitón oltották ki
Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor
József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János
és gróf Vécsey Károly honvédtábornokok életét.
"Mit
mondanának vitéz tisztjeim és katonáim, akiktől a harctéren mindenkor
megkívántam, hogy vakon menjenek a halál torkába, ha most én hagynám el
őket?" - vélekedett a legidősebb tábornok Aulich Lajos, ki
kötelességének érezte bevárni a neki szánt jövőt. Ugyanígy vélekedett
erről Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Vécsey Károly és Knezić Károly
is.
Schweidl József, aki 1849 májusától Pest, majd Szeged és Arad
katonai parancsnoka volt, az aradi börtönben a következőképp gyónt:
"...ártatlanul halok meg. Én a bécsi főhaditanács parancsából jöttem
ide zászlóaljammal Olaszországból... ők parancsolták, hogy jöjjek
Budára, hogy esküdjem hűséget a magyar kormánynak... s azután mint igaz
magyar ember és hű hazafi harcoltam az ügy mellett, eskümhöz és
nemzetemhez hű maradva."
Hittek igazukban, esküjük
szentségében, szavaik tisztaságában, így nyílt tekintettel várták a
jövőt. S tudták jól, mire számíthatnak. Mind a tizenhárman
meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügy méltó, igaz ügy,
amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni. Sokáig bíztak
abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta
lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek, naplórészletek bizonyítják
ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, de
felkészültek a védekezésre is. Amikor pedig eljött a végső óra, olyan
büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak
volna fel előttük.
Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor
gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok.
Görgey híve volt, 1849. Július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország
utolsó hadügyminisztere.
Damjanich János (1804-1849)
Szerb határőrcsaládból származott, 1848 nyarán csatlakozott a magyar
honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká
nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat
során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes
bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok
előtt.
Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos
nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a
Sáros vármegyei nemzetőrségbe, alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben
tábornokká nevezték ki. A temesvári csata után hadosztályát török
földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák
altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet
eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre
változtattak.
Kiss Ernő (1799-1849) Császári tiszt
volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta
szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a
bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én
altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptették
elő.
Knézich Károly (1808-1849) A császári sereg
tisztje volt, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban.
1849. Márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során
dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey
leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává
nevezte ki.
Lahner György (1795-1849) Volt császári
tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében
ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849
januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc
hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká nevezték
ki.
Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt,
1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban
dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak
1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a
fegyvert.
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar
szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt
volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt
szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes
bátorságával.
Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben
szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a
magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei
lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és
a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon
csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege
maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben
megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott
Görgey hívei közé.
Pöltenberg Ernő (1813-1849) Császári
tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével
együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének
híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában
ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ô
közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a
fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12
társával Aradon kivégezték.
Schweidel József (1796-1849)
Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése
után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda
visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után
letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége
könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.
Török
Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom
erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár
parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken
dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.
Vécsey Károly
(1807-1849) Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a
magyar kormánynak ajánlotta felszolgálatait. 1848 decemberétől
tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel
idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ô is letette a
fegyvert a cári csapatok előtt.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!